Még mindig a gólyatábor. Még mindig a GTK. A tábor előtt Leni interjút készített a 7-es csoport Seniorjaival. Henzel Petrával, Vas Eszterrel illetve Rigó Istvánnal. Én már a megélt élményekről kérdezem őket.  Mindhárman túlélték a gólyatábort és mindhárman maradandó emlékekkel távoznak. Hát akkor nézzük, hogy élték meg a 2010-es GTK Gólyatábort Seniorként.
 

Sziasztok. Kicsit fárasztalak Titeket, így a beiratkozás előtt, négy nap álmatlan éjszaka után. Hogyan éltétek meg a gólyatábort? Mit gondoltok így „szervezőként”, az idei vagy a Ti táborotok volt színvonalasabb, jobban megszervezett?
 

Eszter:
Mindenféleképpen az idei, hiszen amikor mi voltunk gólyánk, akkor rengeteg holtidő volt és 2-3órán keresztül nem csináltunk semmi értelmeset. Mi illetve a társaink próbáltuk ezeket az időket kitölteni és a gólyáink soha nem unatkoztak.
 
Petra:
Abban az időben a beiratkozással is gondok voltak szervezői részről. A mi gólyáink mostmár sokkal jobb helyzetben vannak azzal, hogy csoportosan levezénylik őket a gépész aulába és együttesen megkapják a segítséget.
 
István:
Én is azt gondolom, hogy a beiratkozás idén sokkal szervezettebben fog lezajlani.
 
Mit gondoltok a biztonságról? Mindig éreztétek a szervezők segítőkészségét? Nem féltettétek a gólyákat az esti programokon?
 
Petra:
A nyuszitúrán sem volt probléma, pedig az egy veszélyes program. A mi túránkon kint volt a mentő is, itt pedig mindenki annyira biztos volt benne, hogy nem lesz semmiféle gond, hogy tényleg nem is volt. Tehát én azt gondolom, hogy a programok alatt a biztonság teljes mértékben rendben volt. Bármi történt, szóltunk a szervezőknek és már jöttek is segíteni.
 
Min változtatnátok szervezőként a jövőben?
 
Eszter:
A pontozást a sorversenyeken mindenképpen jobban figyelném, illetve a feladatok végrehajtására nagyobb figyelmet fektetnék, mert én úgy gondolom, hogy voltak csalások ezen a téren. Például amikor a sörváltónál a saját seniornak 13-szor kellett megpörgetnie a gólyáját. Azt gondolom nem volt minden gólya 13-szor megpörgetve.
 
Petra és István:
Jobban össze kellene szervezni azokat a programokat, ahol a csapatok váltják egymást. Gondolok itt a nyuszitúrára is, amikor az utolsó két-három csapat legalább két órával kevesebbet tudott pihenni az elsőkhöz képest. Ez másnap nagyon látszódott. A másik, hogy a vízifoci miatt nekünk már nem volt időnk elmenni airsoftozni.
De mindenképpen meg kell említenünk, hogy a szervezők, ezeken az apróságokon kívül mindenre figyeltek, hiszen az esős délután ellenére is óriási hangulatot varázsoltak a nemek harcán a Gorkában.
 
Eszter:
Végülis több hibát nem vettünk észre és ezek sem voltak olyanok, melyek elrontották volna bárki kedvét. Nagyon jó volt például, hogy pénteken a senioroknak is tartottak egy külön csapatépítőt, mindenképpen hasznos volt. Ezt támogatnám a jövőben is.
 
Az előzetes saját várakozásaitoknak megfelelt ez a tábor? Kaptatok valami újat? Vagy vesztettetek vele valamit?
 
István:
Teljes mértékben felülmúlta a várakozásaimat. Azt hittem sokkal fáradtabb leszek mára, de annyira nem érzem. A másik dolog amitől tartottam az a gólyák hozzáállása volt. De ebben is pozitívan csalódtam, hiszen semmi probléma nem volt a mi csoportunkkal, ellentétben a többi csoporttal, ahonnan hallottunk gondokról. Nem számítottam arra, hogy ilyen sallangmentesen végigvisszük ezt a néhány napot.
 
Eszter:
Még ehhez kapcsolódóan, természetesen beszéltünk seniorokkal és sokaknál az volt a gond, hogy egyes emberek nem képesek megadni a tiszteletet az idősebbeknek.
 
Petra:
Nem képesek felfogni, hogy négy napon keresztül mi figyelünk, vigyázunk rájuk. Ha bármi történik velük, a felelősség rajtunk van.
 
Eszter:
Ahogy István említette, nálunk szerencsére ez a rendszer nagyon jól működött.
 
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen fáradtan is rendelkezésemre álltatok. Kellemes pihenést, további szép nyarat.