Szijártó Barnabás, gépész HÖK-elnök búcsúztató beszéde

Köszöntöm a Tisztelt Rektor Urat, Tisztelt Rektor helyettes Urat, Tisztelt Dékán Urat, Kedves Vendégeinket, Diáktársaimat!
 
 
Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a különleges és feledhetetlen napon. Diákként jól tudom, hogy nem a hosszú beszédek fogják emlékezetessé tenni ezt a napot, ezért megpróbálok tartózkodni a közhelyekkel teli körmondatoktól.
Hát igen, idáig is eljutottatok. Egy-két éve egy matematika vagy mechanika szigorlat előtt ez a pillanat még a reménytelenség homályába veszett, volt olyan is akinek ez a pillanat még egy pár héttel ezelőtt is bizonytalannak tűnt.
 
De sikerült! Azonban ahogy szétnézek itt a tömegben látom, hogy többen is úgy gondoltátok hogy ez nem egy 7 féléves gyorstalpaló, hanem bizony egy hosszabb képzés, és ezen megfontolásból egy-két szemeszterrel megtoldottátok tanulmányaitokat. Hát igen, biztos volt néhány olyan tantárgy, mely annyira a szívetekhez nőtt, hogy akár többször is hajlandóak voltatok felvenni.
 
Ezek az aggodalomra okot adó gondolatok azonban már a múlt szépségei. Nem kell már aggódnotok a tantárgyfelvétel miatt, a betelt vizsga létszámok miatt, valamint az utolsó tantárgyfelvétel utolsó vizsgalehetősége miatt.
 
Egy élményekben gazdag korszak zárult le az életetekben. A kérdés már csak az, hogy hogyan is kezdődött ez a kaland?
 
A szerencsésebbek átélhették a gólyatábor megpróbáltatásait, amiről a homályos emlékek miatt inkább csak a fényképek mesélnek.
 
Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy mit is takar a Nyolcas előadó, az Agymosoda, a Trafo Club, a Katlan Klub, a Hídláb söröző, az Agrár és sok ezekhez hasonló szó.
 
Mindezek mellett az órákat és az előadásokat természetesen mindenki kötelességtudóan és rendszeresen látogatta, és a szemetekben csillogó tudásszomjjal ittátok az előadók szavait. Ez alól talán csak a kedd és a csütörtök reggeli órák voltak kivételek, ahol egészen más csillogott még a szemetekben, ahogy ásványvizeiteket szorongatva próbáltatok az ébren maradásra koncentrálni. Még akkor is azt mondom, ha ez nem igaz, de ezt nem ragoznám, mert lehet vannak olyanok, akik ezekről otthon nem nyilatkoztak. Azt mondják az idő mindent megszépít, de ennek ellenére nem szeretnék senkinek kellemetlen pillanatokat okozni ezen szép nap után, mikor szűk körbe kerültök a családdal.
 
És amire egész évben vártatok, az egyetemi napokat és végzős bálokat, melyek az év legfelhőtlenebb és legönfeledtebb kikapcsolódásának számított tanárnak és diáknak egyaránt. Itt csak az nem érezte jól magát, aki nem akarta. A sok program mellett még ízlelőbimbóitokat is próbára tehettétek egy-egy ital erejéig.
 
Remélem mindenki sokáig fog emlékezni ezekre a pillanatokra, mert szerintem érdemes őket jó mélyen elraktározni. Néhány év múlva, amikor leültök a barátaitokkal egy tábortűz mellé, vagy egy kávézóba munka után, és eszetekbe jutnak az egyetemi emlékek, először csak elmosolyodtok, aztán elkezdtek történeteket mesélni, és azon veszitek észre magatokat, hogy együtt nevettek és egyre több történet jön elő. Ezek a történetek kötnek ide titeket.
 
De nem csak ez az, ami miatt erre az egyetemre emlékeznetek kell. Nem szabad elfelejtenetek azt a rengeteg tudást és ismeretet, amit az itt töltött évek alatt elsajátítottatok. A számos lehetőséget, gyakorlatokat és versenyeket melyek szintén szélesítették látókörötöket.
 
Mindenki megkapta azokat az alapokat, amivel elérheti céljait az életben.
 
Rengetegen segítettek át titeket életetek ezen szakaszán, akiknek köszönettel tartoztok. A nehéz pillanatokban egy barát leült és elmagyarázta a lehetetlennek tűnő számítást, egy oktató, aki mosolyogva közölte a hírt, hogy jól sikerült a zh, és nem utolsó sorban a szüleitek, testvéreitek, akik támogattak a nehéz pillanatokban, és segítettek abban, hogy az élet napos oldalát lássátok.
 
Remélem, mindenkinek emlékezetes marad ez az ünnepség, és mosolyogva indul el, hogy megtalálja a saját boldogságát, a sikert, és az önmegvalósítást. És egyszer majd visszanéztek, és elgondolkoztok, hogy mennyi mindent is jelenthet Gödöllő, a Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kara, mert a Dékán Úr szavaival élve: Gödöllői gépész fogadom, elmesélni nem, csak átélni lehet.
 
Zárásként én annyit kérnék kedves diáktársaimtól, hogy aki nem jelentkezett folytatólagosan a master kurzusra, az gondolkodjon el rajta, mert saját bőrömön tapasztalva állíthatom, hogy megéri még az a 4 szemeszter szenvedés, már ha lehet ezt mondani, mert a kimaradt tudásanyagot itt megszerezhetitek.
 
Szeretnék minden kedves diáktársamtól elbúcsúzni, és mindenkinek nagyon sok sikert kívánni az élethez és a még meg nem valósított álmainak eléréséhez.
 
Tisztelt végzős évfolyam GRATULÁLOK!
 
Kedves vendégeink! Köszönöm, hogy megtisztelték a végzős évfolyamot jelenlétükkel. A végzős évfolyam nevében szeretném megköszönni az oktatóknak a több éves sikeres munkájukat.